Amikor leszállsz a Földre, egy pár szárnnyal érkezel,

és repülsz, repülsz, repülsz…

De az ég változik, jön eső, zivatar, napsütés,

És a szárnyaid megtörnek, ahogy a földre kerülsz.

Ne félj! Szárnyaid eltörtek, hagyd őket magad mögött,

Csak emlékezz, mindig, mindig,

hogy repülsz a felhők fölött!

A „Törés” című festményemet igazán a természet ihlette, mivel egy pár törött pillangószárnyat találtam az erdőben. Elgondolkodtatott az emberi lélek törékenységén. Azzal az érzéssel születünk, hogy mindenre képesek vagyunk, amit elképzelünk, de amint belépünk az iskola kapuin, ezek az álmok elhomályosulnak és gyakran gúny tárgyát képezik, ami olyan érzés, mintha elveszítenénk a repülés képességét. Ez az alkotás emlékeztetőül szolgál arra, hogy soha ne engedjük el a szárnyainkat.